Ezt a cikket a mancs.hu-n találtam. Valamiféle interjú, de tudhatunk meg adatokat Kate Austen hangjáról. A Duna Televízió szinkronstúdiójában készült.
Tehát az interjú:

Vannak "laza napok", de általában 10-12 órát dolgozik egy nap. Ez a szakma rákfenéje: a hétvége és az ünnepek fogalma viszonylagos, de nem bánja, mert szeret dolgozni. Kérdésünkre, hogy mit csinál, ha mondjuk szabadságra akar menni, azt feleli, hogy ez rá általában nem jellemző, de ha mégis, megoldható: a gyártás, amennyire lehet, rugalmas. Bár egy 300 részes szappanoperánál nehezebb, mert ott heti penzumokat adnak le a tévécsatornáknak. Németh Kriszta sem végzett színiakadémiát: az RS9 Stúdiószínház tagja volt öt éven át, de hébe-hóba nagyobb színházakban is kapott kis szerepeket. Most épp nem játszik sehol. Úgy hét éve szinkronizál, egy pici stúdióban, a Filmhatárban kezdte, itt többek között egy Pöttöm George című rajzfilmsorozatban a főhős másfél éves kisöccsét alakította, aki egyes szám harmadik személyben beszélt magáról. Ezt eltanulta Nikodém Zsigmond ötéves kisfia, és a szinkronrendező így figyelt fel a fiatal színésznő hangjára. "Azóta az HBO-ban lakom" - mondja Németh Kriszta. Ez persze túlzás, szinte az összes stúdióban dolgozott már. "Soha nem ítélkezem. Nem mintha egyetértenék azzal, hogy a mai gyerekeket, akik tévénézés közben tanulnak meg magyarul, éppen ilyen végtelenített szappanoperákkal kell boldogítani. A közízlést nem kiszolgálni, hanem nevelni kellene. Mellesleg én minden sorozatnál azt hiszem, hogy ennél már nem lehet szarabbat csinálni, de mindig lehet." A munkatempó nagyon változó, sorozatokból általában 4-5 részt forgatnak le egy hét alatt.
Németh Kriszta szerint nem mindig egy-értelmű, hogy érdemes-e próbálni az "éles" hangfelvétel előtt: ez a színész habitusától is függ. "Van, aki próbaigényes, de én például jobban bele tudom élni magam, ha előszörre találkozom a szöveg érzelmi töltetével. És kevesebbet is bakizom, mert nem kezdek el előre rettegni egy nehezebb szótól, ha nem tudom, hogy mi jön." Azt azért lehet érezni, hogy egy-egy sor milyen hosszú, és ha kezd fogyni a szöveg, az ember lelassít, de a sor közbeni cezúrákat is be kell tartani. Ebben a fordító nem mindig van a segítségükre, de ő nem csodálkozik: sok fordítás csak egy "lista" alapján, vagyis papírból, videó nélkül készül, és nagyon kevés idő van rá. Ráadásul a szappanoperák színészei sokat "impróznak", így a leírt szöveg hosszúsága néha egyáltalán nem passzol ahhoz, ami a képernyőn látszik. Persze ennél igényesebb filmekkel is volt már dolga, de nem elég jó a névmemóriája: Penélope Cruzra, Lara Flynn Boyle-ra és Nathalie Baye-re emlékszik. Fontos, hogy milyen a rendező és a hangmérnök, van közülük olyan, aki pontosan tudja, hogy a színész éppen milyen hangulatban van - abból, hogy hány filmkockát csúszik. "Én általában úgy hármat szoktam, de rosszabb napokon hetet is akár. Ezt azonnal észreveszik, és kérdik, hogy mi bajom van." A legfárasztóbb az utazás: a stúdiók gyakran a külvárosban vagy akár vidéken vannak, megesik, hogy tovább tart, amíg odaér, mint maga a hangfelvétel. De egy mondatra is kimegy bárhova, ami nem jó, mert nyilván meg kellene húzni egy határt. "A múltkor felhívtak a Mafilmtől, hogy ne haragudj, csak két tekercs, de a Tabák Kati téged akar. Szerintem ez az igazi szakmai megbecsülés, nem a gázsi. Naná, hogy megyek."

<< vissza az EVANGELINE menübe
<< vissza a főoldalra